Azokhoz szólok akikről hozzám hasonlóan felnőttkorban derült ki, hogy le kell mondaniuk olyan alapvető dologról, mint a kenyér és a tej.
Az alapvető élelmiszerek köre átértékelődik, de sajnos ezeknek a kereskedelmi ára nem tartozik az alacsony sávban tartott áruk közé. El kell gondolkodni azon, hogy megvesszük-e a méregdrága gluténmentes élelmiszereket, amelyek mentessége sajnos a fennálló jogszabályok miatt is elég kétséges.
Egész életünket átszövi a búza szeretete, a frissen sülő kenyér illata, amely ugyanolyan szép érzéseket keltenek bennünk, mint a frissítő zápor pezsdítő ereje. Az alapvető gabona hagyományainkban, ünnepeinkben is megjelenik. Új kernyér ünnepe, húsvéti kalács, karácsonyi beigli és folytathatnám a sort...
Ha felrémlik néha egy kedves gyermekkori kép oly sokszor hozzákapcsolódik a süteményt sütő nagymama, vagy ahogy mi segédkezünk a fánk készítésénél, a sütemények formázásánál. Még mindig kellemes érzéssel tölt el, ha elmegyek egy pékség előtt... Először....
Mindenhol jelen van az alapvető gabona, az országban, az egész földön, sajnos teljesen elkerülni nem lehet. Olyan ez, mint a Dűne című scifi-ben, az ember alkalmazkodik a fűszerhez, nélküle lehetetlen élnie, mert mindenben benne van az ételben, a vízben a levegőben, ahhoz el kell hagyni a bolygót, hogy teljesen meg lehessen szabadulni tőle. Mi nem hagyhatjuk el bolygót, itt kell élnünk miközben a glutént kerülnünk kell, egy mesterséges, de sajnos sokszor igen sérülékeny burkot építve magunk köré...
Azokhoz szólok akik szeretnék, ha ez a burok észrevétlen lenne és nem választana el barátainktól, családunktól, embertársainktól.
Utolsó kommentek